Lacka leírása:
Úgy tartják, a komboloi (κομπολόι, κομποσκινι, κομβοσχοίνι) az észak-görögországi Athos hegy kolostoraiból származik. A szerzetesek különbözõ egyszerû anyagokból - fából, kagylóból, olajbogyó magból, mogyoróból - készült golyókat fonalra fûztek, és ezt használták imádságaik során mint egy számlálót, mint egy rózsafûzért. Jelentése `minden szem egy ima`, a kombos (κόμπος) = szem (értsd: darab) és a leo (λέω) = mond összetételbõl. Ma már gyakorlatilag elveszette eredeti funkcióját, inkább csak a kezet elfoglaló, idõ múlató játékként használják, de a feszültség levezetésére is jó. Kistestvére a begleri (μπεγλέρι), mely egyik vagy mindkét végén rojtban végzõdõ, kevesebb szemet tartalmazó fonál - szemben a komboloi zárt alakjával. A komboloi általában 19-23 fõ szembõl áll, melyeket a rojtnál 3-5 további egészít ki. Készíthetik mûanyagból, fémbõl, korallból, igazgyöngybõl, borostyánból, ébenbõl, elefántcsontból, ásványból, bármibõl.
Mások szerint a komboloi eredete a török tespih-re (tasbih), a muszlim füzérre vezethetõ vissza. Ennél a rojt mellett csak egy hosszabb szem található, az `imam`. A maradék - általában 33 - neve `tepelik`, melyeket összesen három `durak` oszt három egyenlõ részre. A muszlimok a `zikr` (muszlim meditáció) során használják Allah 99 szent nevének elmondásakor, szintén számlálóként.
A buddhisták `malas` néven ismerik. Krisztus elõtt 500 évvel egy buddhista szerzetesjelöltnek 108-szor kellett elmondania egy mantrát, de nem tudta, hogy számolja õket. Fogott hát egy fonalat, és felfûzött rá 108 magot, majd a fonál két végét összekötötte. Ott úgy hiszik, így született a malas.
Tarthatjuk a kezünkben, és a fonálon tologathatjuk ide-oda a szemeket, de számtalan variációban pörgethetjük is a kompoloit. A legegyszerûbb pörgetés az, mikor a végét a mutató- és nagyujjunk közé fogjuk úgy, hogy a rojt a tenyerünk felé essen, a komboloit a kezünk túloldalán hagyjuk lógni, a hüvejkujjunkat kivéve az ujjainkat összezárjuk majd egy hirtelen mozdulattal az óramutató járásával ellentétesen (jobb kéz esetén) megperdítjük a kezünk körül úgy, hogy a tenyerünkbe kerüljön a füzér. Egy kézzel átmozgatjuk az alaphelyzetbe, majd ezt ismételjük. Természetesen visszafelé is, vagy éppen a szemek felét a tenyerünkbe rakva is lehet így játszani vele. Ügyesebb kezûek megpróbálhatják pörgetés közben az ujjaik között ide-oda mozgatni a rojtos végét, mintegy liftezve a komboloit a kisujj és a mutatóujj között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése