"Távolsági hívás Ausztráliából, vállalja?" Mondta egy női hang a telefonban. Azt hittem csak egy rossz álom, visszaraktam a kagylót és aludtam tovább. Illetve csak aludtam volna. Mert 1 perc múlva újra csörgött és megint csak ugyanaz a hang volt. Mondtam, hogy vállalom. Aztán 2 kattanás majd egy harsány és igen ismerős hang azt kérdezte: Mi újság?
És bizony kedves olvasóim, Aidy volt az a mérgeskígyók és kenguruk földjéről, ahol az ausztrál kormány támogatását élvezve a "Főzzünk abból, ami van!" program keretében konyhaművészetre oktatja az őslakosokat. Állítólag annyira sikeres, hogy már több aboriginal menyecskét is kapott ajándékba a hálás törzsfőnöktől. Megkért, hogy tudakoljam meg a bevándorlásiaknál, hogyan lehetne behozni az országba őket. Közöltem vele, hogy szerintem nagy hiba lenne kiszakítani őket természetes környezetükből és rájuk zúdítani modern világunk minden átkát. De nem tágított. Szerencsére az aboriginal nők nem hozhatók be országunkba, tiltja a tengerentúli személyek kereskedelmét szabályzó nemzetközi egyezmény. Így a nők maradnak, Aidy pedig hamarosan hazatér, hogy megossza velünk a távoli kontinensen szerzett tapasztalatait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése