Szépen indult...

Nigel hallott valami mondást, ami a férfiakkal és a hasukkal kapcsolatos. El is határozta, hogy legújabb szerelmét valami igazán finommal fogja elkápráztatni. Mivel konyhai analfabéta, felhívta Adrian-t és tanácsot kért tőle. Aki azt mondta neki, hogy csináljon kakaós-fehér csokis csigát, mert azt nem lehet elrontani és ráadásul még finom is.
Nigel egy "Nagy vagy Aidy!" felkiáltással díjazta az ötletet és lelkesen leírta a receptet, majd elnyargalt a közértbe, hogy beszerezze a hozzávalókat.
Amikor hazaért bevetette magát a konyhába és méricskélt, dagasztott, kelesztett, nyújtott, kakaóport szórt, csokit reszelt, hengert formázott és szeletelt.
Amikor kész lett betette az egészet a sütőbe. Gondolta amíg sül, megnézi a Született férjek tagnapi ismétlését. Remélte, hogy nem húzzák tovább a cselekményt és John összejön Sullivan-nel, hogy plátói szerelmük kiteljesedjen végre. Na hát össze is jöttek, volt nagy öröm, Nigel a meghatottságtól még el is sírta magát. De aztán rájött, hogy a könnyei nem a romantikus befejezés miatt potyognak, hanem a konyha felől szivárgó füsttől. Gyorsan kirohant a konyhába, ahol konkrétan már látni sem lehetett.
Gyorsan kikapcsolta a sütőt, kinyitott minden ablakot a lakásban, aztán enyhe szívinfarktust kapott, amikor meglátta a fekete csigákat a sütőben.
Ment is mind a kukába. Nigel pedig leszaladt a sarki cukrászdába és vásárolt gyorsan 2 somlóit. Majd azt füllenti, hogy ő maga csinálta...